Libischné Zsóka
Mesterremek- és Gránátalma díjas
lószőrékszer-készítő
Honlapja

 

libischnezsoka@freemail.hu                                                                      06-20-438-6158

 

Jómagam 1990-ben tanultam meg a három alaptechnikát lányaimmal együtt, ők is művelik e műfajt, hobby szinten.

1991 óta foglalkozom az ékszerek készítésével. Elismeréseim közül a Mesterremek-, és a Gránátalma díjak a legmagasabbak Munkám során törekszem rá, hogy a mai megváltozott viseletünk kedvelt kiegészítőjévé emeljem ezeket az ékszereket. Nagyobb munkáimban igyekszem kultúránk gyökereihez visszanyúlni és a honfoglalás korát idézni.

                   

 

            

 

 

 

 

 

 

 

 

 Néhány szó a lószőr felhasználásáról

 

A legkorábbi tárgyi emlék a lószőr felhasználásáról, az i.e. V. századból való. Kínában Szubasi város közelében ásatásokat végeztek, amikoris mumifikálódott tetemeket találtak európai vonásokkal. Az egyik férfi nyakán, egy másiknak pedig a mellén műtétnyomot találtak, amelyet lószőrrel varrtak össze. Ekkor elképzelhető, hogy ékszerként még nem használták.

A XIII. sz. első feléből származik a Lett homlokpánt-töredék, amely egy fonat v.sodrat, nem tudni kultikus célokat vagy csupán praktikusan a haj leszorítását szolgálta. Ez a homlokpánt már akár ékszernek is minősülhet.

A honfoglaló magyarok lószőr kötéllel kötözték a jurta vázára a nemez borítót (ez is sodrott). Egy 1935-ös leírásból tudjuk, hogy Baskíriában saját használatra még mindig a ló farokszőréből készítik a kötelet. Mivel kevés tárgyi emlék maradt fenn, csak feltételezhet- jük, hogy már a honfoglaláskor előtt a pásztorember kedvesének lószőrből készült ékszerrel  kedveskedett. Ebből a korból maradt ránk Cibakházán egy magányos női sír, ahol a homlok és a halánték két oldalán arany palmetták maradtak fenn, de az elemeket összekötő anyag elbomlott, tehát szerves anyag lehetett (akár lószőr is).

A későbbi időkből fennmaradt néhány tűtartó, nyaklánc, óralánc, fülbevaló, amelyet a pásztorember készíthetett kedvesének, v. sajátmaga részére. A késztők egyrészének fennmaradt a neve, ami után kutatva kiderült, hogy pásztorok, betyárok készítették őket. Az I.világháborús orosz hadifoglyok is készítettek lószőrgyűrűket, medálokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekességképpen megemlítem Rózsa Sándort, aki kufsteini raboskodása kapcsán fafaragás mellett lószőrgyúrúket készített amit a piacon eladatott. Ezek az ékszerek már hurkolással készültek, bár az orosz hadifogoly munkák némelyike

úgy készült, hogy a tölteléket egy új lószőrrel körbetekerték.

Ekkor még készítettek a ló lábára békót, pányvát, a pásztor a kalapjára álladzót, borotvaecsetet, gombot kötöttek be vele, viseletben főkötőváznak is használták, de vadászatkor is megfelelt, hurokként kis és nagyobb vadat is elejtettek így. De hagyatékból került elő lószőrfüggöny is. Ismert volt a lószőrszita. Állítólag egy szlovákiai betyárnak, Jánosiknak tulajdonított köpeny váll és mellrészébe lószőrt nemezetek két réteg közé, hogy növeljék a köpeny teherbírását.

A XVII. sz. első feléből ismert a Svédországban készült augsburgi gyűrű, amely egy újabbtechnikátképvisel.Magántulajdonban ezzel megegyező technikával készült eljegyzési gyűrűvel találkoztam. Az előzőbe motívumokat, az utóbbiba szöveget szőttek bele.

Ebben a században a törökök által használt pasarangjelző rudak (tug-ok) szintén lószőrrel vannak bekötve. Itt találkozunk a festett lószőrrel. Festett lószőrrel készült az Argentínából hazánkba került lószerszám.Észak-Afrikában honos volt a bekötött szárú légycsapó (légyhajtó).

A XIX. században reneszánszát élte a lószőrből és emberi hajból készült ékszer. A svéd szegény családok nőtagjai házaltak emberi hajból és lószőrből készült ékszerekkel, így került Oroszországba, Észak-Németországba, a balti államokba, Finnországba, Norvégiába, Dániába, sőt Angliába is.

A műfaj a pásztorművészetek közé sorolható, a pásztorember pedig a lófarok szőrét sudárnak hívta (a tehén, a szamár farokszőrét úgyszintén). Hagyományőrzőbb lenne, ha az, „ékszerek sudárból" elnevezést használnánk.

Nagy divatja volt a Vajdaságban és Bánátban. A XX. században még mindig viseltek lószőrből készült ékszereket. A sokác falvakban a nyakékek és fülbevalók használata divatos volt. Más vajdasági népcsoportoknál az 1950-es években megszűnt.

 

Néhány példa fonatokra, sodratokra

 

 

 

 

 

 

 

 

                    Mandzsetta                                                         Sokácok által viselt bársonyocskák

 

 

 

 

 

 

 

 

                       csapó                                            békó                                                egyszerű fonat

 

 

 

 

Az én galériám

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                        Trikolor

 

              Gyöngyös csepp

 

                                                                            Pieta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                              Pávaszemes

                Gyöngyös hármas

 

 

 

 

 

 

                                                                         Anarcsi életfa

 

 

                                                                                                                                                    Gránátos

                  Gyöngyös kereszt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                             Nevetős                                         Kék pávaszem

 

          Esküvői tárcsás

 

                                                                                                                                                                 Gyöngyös kínai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                   Kék nyolcas

                          Nyolcas pötty

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                        Szögletes fonott

                                                                                                     Háromsávos

 

                                 Kagylós

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                             Tárcsás gyöngyös

 

 

                                                                                                                                                      Tenyésztettgyöngyös

 

 

 

 

 

 

 

                          Keretes nyolcas                                       Körbe gyöngyös, margarétás

                                                                                                      tele szemes

 

 

 

Készítsünk együtt lószőrékszert

 

Először karikát készítünk. A szükséges eszközök: egy hosszú kúpforma, lószőr, gombostű.

A hosszú kúpformát faragjuk ki, lehetőleg keményfából (meggyfa, szilvafa, som,

de lehet vastagabb fatipli rúd, vagy fakanál nyele) kb. 10 cm hosszú legyen, minél kisebb a dőlésszöge, annál jobb dolgozni vele. Hosszában egy mélyedést, ún. vájatot vágunk  bicskával úgy, hogy először lentről fölfelé vágunk végig, aztán fordítva ugyanígy, hogy „v" betű forma szál jöjjön ki belőle.

Fogunk egy szál lószőrt, kb. 12-szer körbetekerjük a közepe tájékán - ezt hívjuk tölteléknek - úgy, hogy a szál eleje átérjen a vájaton. Amíg tekerünk az ujjunkkal a már föltekert tölteléket ráfogjuk a formafára (v. kaptafa) hogy ne tudjon kibomlani.

Mikor ez megvan, a vájaton föntről bebújtatjuk a szálat, alul kihúzzuk és készítünk egy hurkot a pelenkaöltésnek megfelelően, és kihúzzuk a vályatból, hogy a következő hurkot elkészíthessük. Aztán megismételjük lentről bujtatva a szálat. A hurkok egymásmellé sorakozzanak, hurkolás közben vigyázzunk az új hurok ne ugorjon fel a már meghurkolt részre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor elértünk a vájathoz, 10-15 hurkolás után, óvatosan levesszük a készülő karikát a kaptafáról és az ábrán látható módon hurkolunk tovább egészen addig, míg kör beértünk.

Ha ez megtörtént, menetiránynak megfele lően a hurkokban elfűzögetjük a szálat legalább tízszer. Ha két  vagy több karikát szeretnénk összefűzni, azt úgy tegyük, hogy a már kész karikán átvezetjük a következő karika töltelékszálait.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így lehet karkötőt, nyakláncot készíteni, a fantáziánkat szabadjára engedjük és egyéni munkák készülhetnek ebből az egyszerű elemből is. Szinekkel is kombináljunk!

A bátrabbak gyöngyöt fűzzenek bele ötletszerűen. Kíváncsiságból lehet az itt leírtak ellenkezőjét csinálni, pl. mindig egyirányból hurkolni, lehet ötször az egyik, aztán a másik irányból. Játsszunk, barátkozzunk az anyaggal!

 

A kezdeti akadályon túljutottunk, a következő lépés egy karikagyűrű elkészítése. Egy újabb kaptafával ismerkedünk meg, amely hasonló a karikánál használt eszközzel, a különbség csak annyi, hogy vastagabb. Vegyünk alapul egy seprőnyelet, azt faragjuk csonkakúp formára. Lépcsőket is lehet készíteni a palástba, oly módon, hogy kb 1 mm legyen a lépcsők szintkülönbsége. A lépcsők kb. 15 mm hosszúak legyenek, így könnyebb a ráfogás. Hosszanti irányban itt is készítsük el a „v" vályatot.

 

Most nem egy, hanem több szálat 4-5-öt fogunk össze, és tekerjük föl a megfelelőnek vélt nagyságra/lépcsőre fogunk 2 db hosszú szálat és a vájat segítségével egyiket az egyik irányból, másikat a másik irányból fűzzük be, rögzítjük a mutató és a középső ujjunk között a szálvégeket és már kezdődhet is a hurkolás, amely egyenértékű a makramé laposcsomójával (lsd felső rajz). Nem előírás, hogy csak így lehet, más makraméban használt hurkolási módokat is lehet alkalmazni tartsuk szem előtt a praktikumot, kényelmes viselést. Maradjunk a laposcsomónál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szálakat befűztük, rögzítettük és a vájatból is kihúztuk mindkettőt: a jobboldali szálat a vájaton átbujtatjuk és föntről keresztezzük a baloldali szálat. Bujtatáskor egy masnit képezünk jobb oldalon, melybe a baloldali szálat bebújtatjuk a vájatból kihúzzuk és a két szálat felváltva húzzuk a jobboldali szálat jobbra a baloldalit balra, míg a csomó megfeszül. A következő csomó ugyanígy készül, de most bal oldalról indítjuk a bujtatást. Ha már hurkoltunk annyit, hogy elértük a vájatot, óvatosan, vigyázva a töltelékre, nehogy szétbomoljon levesszük a gyűrűt a kaptafáról és kézben folytatjuk tovább. Ha több mint a felét meghurkoltuk, a kezdő szálakat felbontjuk egészen addig amíg a kaptafán dolgoztunk, hiszen az ott készített hurkok szélesebbek, mint amilyen az a hurok amit kézben készítünk. A felbontott szálakat vissza lehet hurkolni, aztán folytatjuk megint az eredeti irányban. A kezdőszálakat hozzáfogjuk a töltelékhez és behurkoljuk ezzel eldolgozzuk. Hakörbeértünk, az egyik szálat az egyik, a másik szálat a másik oldalon bujtatjuk el a szélhurkokban mint a karikánál.

A bátrabbak díszíthetik gyönggyel úgy, hogy munka közben amikor félig meghurkolták a gyűrűt kettéválasztják, a jobboldali szállal jobboldalon, a baloldali szállal baloldalon gyűrűtechnikával hurkolnak egész addig, amíg a gyöngyöt belefűzik, aztán tovább karikatechnikával, mígnem a díszítés végén ujra a gyűrűtechnikával folytatják tovább. Munka közben figyeljük a szálak állását hurkolás után! A karikánál is és a gyűrűnél is ha kitapasztaljuk a szálak állását, könnyebb a munka, kevesebbet tévesztünk!

 

Elérkeztünk az üreges forma készítéséhez. Ehhez szintén formafát kell faragnunk, a képen látható formafát ceruzahegyezővel is el lehet készíteni, a továbbiakban majd ötletszerűen készítjük. Itt is kell vájatot készíteni, de a forma alatt, ahová a lószőrt háromszor föltekerjük. Segíti a munkát, ha a formafán két egymással párhuzamos lukat fúrunk, és mielőtt dolgoznánk, ide befűzzük a szálat (oda-vissza) megfogjuk, így nem fog csúszkálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A feltekert szálakat gombostűvel felvesszük és egy egyszerű hurkot készítünk, és ezt megismételjük úgy, hogy 3-4 mm-es távolságra legyenek a hurkok. Még kétszer körbemegyünk (összesen háromszor). A negyedik sorban föntről

számolva három sort föl-veszünk, és az eddigiek mellé készítünk egy újabb hurkot. Most a hurkolás magassága emelkedni fog. Így dolgozunk egészen a forma végéig. Ha elfogy, vagy elpattan a szál újat fűzünk be és folytatjuk a munkát.

Ha végigértünk a formán, tűvel a kezdő feltekert szálakat meglazít-gatjuk körbe, óvatosan és levesszük a formafáról. A kezdő szálat felvezetjük az egyik huroksoron, varrótűbe befűzve karika készítéséhez tekerünk föl tölteléket úgy, hogy minden tekerésnél a tűvel átvezetjük a tölteléket az üregesformán és eldolgozzuk karikával a kaptafa segítségével.

Ha zárt formát szeretnénk, a kezdőszálat megfogjuk, óvatosan húzzuk a forma alját finoman sodorgatjuk.

Ha ügyesek vagyunk, sikerül összehúzni a formát. Ha zárt üreges formát készítünk, az eldolgozást hagyjuk a végére, így egyszerűbb a szálat felvezetni a forma csúcsába.

Zárt formát másképpen is készíthetünk, mondjuk készítünk egy kúpot és egy megegyező kerületű félgömböt. Ha mindkét forma elkészült, ügyesen, ne látszódjék nagyon a kezdőhurkoknál összedolgozzuk a két formát.

Csak kicsi üregesformákat érdemes összehúzni nagyobbakat jobb kettő elem összedolgozásával készíteni!

 

Az első munka nem lesz mestermű, de ha eleget gyakoroljuk, kiismer-jük az anyagot, szép és egyedi ékszereket készíthetünk.

 

 

Az anyag előkészítése és tulajdonságai

 

Az összegyűjtött farokszőrt rendezzük össze, 3-4 helyen kössük meg és először áztassuk ki langyos vízben, hogy a durva szennyeződés lejöjjön rőla. Öblítsük ki addig, amíg tiszta víz jön le róla. Végül babaszappannal mossuk nyomkodjuk alaposan át, és langyos vízzel öblítsük addig amíg a szappan és egyéb szennyeződés le nem jön róla. Függesztve szellős, árnyékos helyen szárítsuk.

A ló sörény és farokszőre olyan felépítésű mint az emberi haj. Pikkelyes szerkezetű. Nedvesség hatására megnyúlik, ha megszárad visszanyeri eredeti hosszát. Érdemes mikroszkóppal megnézni és összehasonlítani néhány szálat, akkor az anyaghibák is láthatóbbak.

Anyaggyűjtéskor elég, ha kezünket végighúzzuk egy-egy szálon, ha az sima nem lapos, nem egyenetlen, akkor munkára alkalmas lehet. Sok függ a ló fajtájától, ez a fő meghatározó.

Gyűjtés kapcsán vegyük figyelembe a ló életkorát, erőnlétét, egészségi állapotát és nem utolsósorban ápoltságát.

Egy állat farokszőrében változó minőségű szálak vannak. Van vastagabb, vékonyabb, néha előfordul olyan vékony szál is, ami már majdnem a hajszálhoz közelít. Minden szál felhasználható valamilyen formában.

Először a próbadarabok elkészítésekor nem árt, ha a különféle vastagságú szálakat kipróbáljuk, így kitapasztaljuk, hogy mely vastagsággal tudunk szebben, jobban dolgozni. Minél jártasabbak leszünk a lószőrmunkában, annál szélesebb lesz az a skála amilyen szálakkal dolgozni tudunk. Ehhez kell némi türelem, tisztelet a műfajjal szemben, és az alkotói alázat az anyaggal szemben. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!

 

HASZNOS TANÁCSOK

A lószőr szerves anyag, ezért élettartama nem vetekszik a fémekével, de megfelelő odafigyeléssel lényegesen meghosszabbítható.

Ha az ékszereket huzamosabb ideig nem hordják, akkor sajnos a szerves anyagokat kedvelő rovarok (pl. molylepke) kárt tehetnek bennük. Ennek elkerülése érdekében légmentes és tökéletesen zárt csomagolásban tároljuk az ékszereket.

Fémekkel (fém gyűrű, fém doboz...) lehetőleg ne érintkezzenek.
Az élettartam növelése és az eredeti állapot megőrzése érdekében a gyűrűt ne áztassuk vízben (fürdéskor, zuhanyozáskor, illetve kézmosáskor vegyük le), óvjuk a vegyszerektől (pipereszappan, mosószer, mosogatószer, sampon...), mert ezek kiszárítják az anyagot, és ezáltal törékennyé válik. A nyakláncok, karkötők és fülbevalók több nemzedéket is kiszolgálnak. A gyűrű a mindennapos viselés folyamán állandó kopásnak és rongálódásnak van kitéve, ezért sajnos rövidebb élettartamú.
A mindennapos használat folyamán bekövetkező természetes elhasználódás kijavítható, és a gyűrű eredeti állapota visszaállítható.
A fent leírt tanácsok betartása hozzájárul, hogy ezek a szolid és egyedi ékszerek valóban hosszú távú kiegészítői legyenek ruházatunknak.

 

A lószőrékszer

Alkalmi, elegáns viselet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Libischné Zsóka
Mesterremek- és Gránátalma díjas
lószőrékszer-készítő
Honlapja

 

libischnezsoka@freemail.hu                                                                      06-20-438-6158

 

 

 

Jómagam 1990-ben tanultam meg a három alaptechnikát lányaimmal együtt, ők is művelik e műfajt, hobby szinten.

1991 óta foglalkozom az ékszerek készítésével. Elismeréseim közül a Mesterremek-, és a Gránátalma díjak a legmagasabbak Munkám során törekszem rá, hogy a mai megváltozott viseletünk kedvelt kiegészítőjévé emeljem ezeket az ékszereket. Nagyobb munkáimban igyekszem kultúránk gyökereihez visszanyúlni és a honfoglalás korát idézni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány szó a lószőr felhasználásáról

 

A legkorábbi tárgyi emlék a lószőr felhasználásáról, az i.e. V. századból való. Kínában Szubasi város közelében ásatásokat végeztek, amikoris mumifikálódott tetemeket találtak európai vonásokkal. Az egyik férfi nyakán, egy másiknak pedig a mellén műtétnyomot találtak, amelyet lószőrrel varrtak össze. Ekkor elképzelhető, hogy ékszerként még nem használták.

A XIII. sz. első feléből származik a Lett homlokpánt-töredék, amely egy fonat v.sodrat, nem tudni kultikus célokat vagy csupán praktikusan a haj leszorítását szolgálta. Ez a homlokpánt már akár ékszernek is minősülhet.

A honfoglaló magyarok lószőr kötéllel kötözték a jurta vázára a nemez borítót (ez is sodrott). Egy 1935-ös leírásból tudjuk, hogy Baskíriában saját használatra még mindig a ló farokszőréből készítik a kötelet. Mivel kevés tárgyi emlék maradt fenn, csak feltételezhet- jük, hogy már a honfoglaláskor előtt a pásztorember kedvesének lószőrből készült ékszerrel  kedveskedett. Ebből a korból maradt ránk Cibakházán egy magányos női sír, ahol a homlok és a halánték két oldalán arany palmetták maradtak fenn, de az elemeket összekötő anyag elbomlott, tehát szerves anyag lehetett (akár lószőr is).

A későbbi időkből fennmaradt néhány tűtartó, nyaklánc, óralánc, fülbevaló, amelyet a pásztorember készíthetett kedvesének, v. sajátmaga részére. A késztők egyrészének fennmaradt a neve, ami után kutatva kiderült, hogy pásztorok, betyárok készítették őket. Az I.világháborús orosz hadifoglyok is készítettek lószőrgyűrűket, medálokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekességképpen megemlítem Rózsa Sándort, aki kufsteini raboskodása kapcsán fafaragás mellett lószőrgyúrúket készített amit a piacon eladatott. Ezek az ékszerek már hurkolással készültek, bár az orosz hadifogoly munkák némelyike

úgy készült, hogy a tölteléket egy új lószőrrel körbetekerték.

Ekkor még készítettek a ló lábára békót, pányvát, a pásztor a kalapjára álladzót, borotvaecsetet, gombot kötöttek be vele, viseletben főkötőváznak is használták, de vadászatkor is megfelelt, hurokként kis és nagyobb vadat is elejtettek így. De hagyatékból került elő lószőrfüggöny is. Ismert volt a lószőrszita. Állítólag egy szlovákiai betyárnak, Jánosiknak tulajdonított köpeny váll és mellrészébe lószőrt nemezetek két réteg közé, hogy növeljék a köpeny teherbírását.

A XVII. sz. első feléből ismert a Svédországban készült augsburgi gyűrű, amely egy újabbtechnikátképvisel.Magántulajdonban ezzel megegyező technikával készült eljegyzési gyűrűvel találkoztam. Az előzőbe motívumokat, az utóbbiba szöveget szőttek bele.

Ebben a században a törökök által használt pasarangjelző rudak (tug-ok) szintén lószőrrel vannak bekötve. Itt találkozunk a festett lószőrrel. Festett lószőrrel készült az Argentínából hazánkba került lószerszám.Észak-Afrikában honos volt a bekötött szárú légycsapó (légyhajtó).

A XIX. században reneszánszát élte a lószőrből és emberi hajból készült ékszer. A svéd szegény családok nőtagjai házaltak emberi hajból és lószőrből készült ékszerekkel, így került Oroszországba, Észak-Németországba, a balti államokba, Finnországba, Norvégiába, Dániába, sőt Angliába is.

A műfaj a pásztorművészetek közé sorolható, a pásztorember pedig a lófarok szőrét sudárnak hívta (a tehén, a szamár farokszőrét úgyszintén). Hagyományőrzőbb lenne, ha az, „ékszerek sudárból" elnevezést használnánk.

Nagy divatja volt a Vajdaságban és Bánátban. A XX. században még mindig viseltek lószőrből készült ékszereket. A sokác falvakban a nyakékek és fülbevalók használata divatos volt. Más vajdasági népcsoportoknál az 1950-es években megszűnt.

 

Néhány példa fonatokra, sodratokra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                    Mandzsetta                                                         Sokácok által viselt bársonyocskák

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                       csapó                                            békó                                                egyszerű fonat

 

 

 

 

Az én galériám

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                        Trikolor

 

              Gyöngyös csepp

 

                                                                            Pieta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                              Pávaszemes

                Gyöngyös hármas

 

 

 

 

 

 

                                                                         Anarcsi életfa

 

 

                                                                                                                                                    Gránátos

                  Gyöngyös kereszt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                             Nevetős                                         Kék pávaszem

 

          Esküvői tárcsás

 

                                                                                                                                                                 Gyöngyös kínai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                   Kék nyolcas

                          Nyolcas pötty

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                        Szögletes fonott

                                                                                                     Háromsávos

 

                                 Kagylós

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                             Tárcsás gyöngyös

 

 

                                                                                                                                                      Tenyésztettgyöngyös

 

 

 

 

 

 

 

                          Keretes nyolcas                                       Körbe gyöngyös, margarétás

                                                                                                      tele szemes

 

 

 

Készítsünk együtt lószőrékszert

 

Először karikát készítünk. A szükséges eszközök: egy hosszú kúpforma, lószőr, gombostű.

A hosszú kúpformát faragjuk ki, lehetőleg keményfából (meggyfa, szilvafa, som,

de lehet vastagabb fatipli rúd, vagy fakanál nyele) kb. 10 cm hosszú legyen, minél kisebb a dőlésszöge, annál jobb dolgozni vele. Hosszában egy mélyedést, ún. vájatot vágunk  bicskával úgy, hogy először lentről fölfelé vágunk végig, aztán fordítva ugyanígy, hogy „v" betű forma szál jöjjön ki belőle.

Fogunk egy szál lószőrt, kb. 12-szer körbetekerjük a közepe tájékán - ezt hívjuk tölteléknek - úgy, hogy a szál eleje átérjen a vájaton. Amíg tekerünk az ujjunkkal a már föltekert tölteléket ráfogjuk a formafára (v. kaptafa) hogy ne tudjon kibomlani.

Mikor ez megvan, a vájaton föntről bebújtatjuk a szálat, alul kihúzzuk és készítünk egy hurkot a pelenkaöltésnek megfelelően, és kihúzzuk a vályatból, hogy a következő hurkot elkészíthessük. Aztán megismételjük lentről bujtatva a szálat. A hurkok egymásmellé sorakozzanak, hurkolás közben vigyázzunk az új hurok ne ugorjon fel a már meghurkolt részre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor elértünk a vájathoz, 10-15 hurkolás után, óvatosan levesszük a készülő karikát a kaptafáról és az ábrán látható módon hurkolunk tovább egészen addig, míg kör beértünk.

Ha ez megtörtént, menetiránynak megfele lően a hurkokban elfűzögetjük a szálat legalább tízszer. Ha két  vagy több karikát szeretnénk összefűzni, azt úgy tegyük, hogy a már kész karikán átvezetjük a következő karika töltelékszálait.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így lehet karkötőt, nyakláncot készíteni, a fantáziánkat szabadjára engedjük és egyéni munkák készülhetnek ebből az egyszerű elemből is. Szinekkel is kombináljunk!

A bátrabbak gyöngyöt fűzzenek bele ötletszerűen. Kíváncsiságból lehet az itt leírtak ellenkezőjét csinálni, pl. mindig egyirányból hurkolni, lehet ötször az egyik, aztán a másik irányból. Játsszunk, barátkozzunk az anyaggal!

 

A kezdeti akadályon túljutottunk, a következő lépés egy karikagyűrű elkészítése. Egy újabb kaptafával ismerkedünk meg, amely hasonló a karikánál használt eszközzel, a különbség csak annyi, hogy vastagabb. Vegyünk alapul egy seprőnyelet, azt faragjuk csonkakúp formára. Lépcsőket is lehet készíteni a palástba, oly módon, hogy kb 1 mm legyen a lépcsők szintkülönbsége. A lépcsők kb. 15 mm hosszúak legyenek, így könnyebb a ráfogás. Hosszanti irányban itt is készítsük el a „v" vályatot.

 

Most nem egy, hanem több szálat 4-5-öt fogunk össze, és tekerjük föl a megfelelőnek vélt nagyságra/lépcsőre fogunk 2 db hosszú szálat és a vájat segítségével egyiket az egyik irányból, másikat a másik irányból fűzzük be, rögzítjük a mutató és a középső ujjunk között a szálvégeket és már kezdődhet is a hurkolás, amely egyenértékű a makramé laposcsomójával (lsd felső rajz). Nem előírás, hogy csak így lehet, más makraméban használt hurkolási módokat is lehet alkalmazni tartsuk szem előtt a praktikumot, kényelmes viselést. Maradjunk a laposcsomónál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szálakat befűztük, rögzítettük és a vájatból is kihúztuk mindkettőt: a jobboldali szálat a vájaton átbujtatjuk és föntről keresztezzük a baloldali szálat. Bujtatáskor egy masnit képezünk jobb oldalon, melybe a baloldali szálat bebújtatjuk a vájatból kihúzzuk és a két szálat felváltva húzzuk a jobboldali szálat jobbra a baloldalit balra, míg a csomó megfeszül. A következő csomó ugyanígy készül, de most bal oldalról indítjuk a bujtatást. Ha már hurkoltunk annyit, hogy elértük a vájatot, óvatosan, vigyázva a töltelékre, nehogy szétbomoljon levesszük a gyűrűt a kaptafáról és kézben folytatjuk tovább. Ha több mint a felét meghurkoltuk, a kezdő szálakat felbontjuk egészen addig amíg a kaptafán dolgoztunk, hiszen az ott készített hurkok szélesebbek, mint amilyen az a hurok amit kézben készítünk. A felbontott szálakat vissza lehet hurkolni, aztán folytatjuk megint az eredeti irányban. A kezdőszálakat hozzáfogjuk a töltelékhez és behurkoljuk ezzel eldolgozzuk. Hakörbeértünk, az egyik szálat az egyik, a másik szálat a másik oldalon bujtatjuk el a szélhurkokban mint a karikánál.

A bátrabbak díszíthetik gyönggyel úgy, hogy munka közben amikor félig meghurkolták a gyűrűt kettéválasztják, a jobboldali szállal jobboldalon, a baloldali szállal baloldalon gyűrűtechnikával hurkolnak egész addig, amíg a gyöngyöt belefűzik, aztán